Oracsbitu 2002 - VI.
Erdővidéki barangolás - július 17-én
Eljött a (lassan szokásossá váló) dél, mire a csapat összeszedte
magát, és elbúcsúzott Baróttól, a néhai bányászvidék központjától,
ahová korábban a bányászkodás végett jópár embert - mindenféle
népséget - betelepítettek. Utána a történet a szokásos: a bányászni-
való elfogyott, a jónép meg maradt, munka nélkül. Erdővidék egy
láthatóan szegény vidék. Mezőgazdaság alig (hiszen a terület
meglehetősen magasan fekszik, nem terem meg akármi), jelenlegi értékét
és hírét pl. a borvíz jelenti, amelyet a következő faluban,
Bibarcfalván palackoznak. A forrást is megleltük persze, kivártuk a
sorunkat és ittunk, vételeztünk belőle. (A víz így "natúre" persze
sokkal vasasabb, amit a palackozás előtt kivonnak belőle. Meg kap bele
egy csomó plusz széndioxidot - így kivánja meg a fogyasztói társadalom.
:-)
Kicsit tovább, Kisbacon mellett található Benedek Elek emlékháza,
ahol életének jelentős részében élt feleségével, írt, alkotott.
A kiállítást egy alapos, bár kicsit sajátos hangulatú élőszavas
"tárlatvezetés" kísérte, mesékkel, idézetekkel. A faluban más
érdekességet is láthattuk, pl. egy kamion elejű buszt, amely a
tömegközlekedést szolgálhatta. :-) Elek apózás után visszagurultunk
Bibarcfalvára, felkeresve a helyi strandot, ill. a strandként hirdetett
medencét. Lelkesedésünknek azonban le kellett lohadnia, ui. épp
szerdánként történik a medence nagytakarítása - szó sincs bármiféle
vízforgatásról, dugó ki, medence le, a felgyülemlett vastag barna réteg
(rothadás, vasas iszap stb.) eltávolítása slaggal (egyébként
mezitlábosan), majd utána (másnapra) újra feltöltés egy hétre...
Maradt a külső zuhany, de az legalább ingyen. Helyette finom csapolt
barna sört nyeltünk, ebédeltünk, vártuk a meleg múlását.
Baróton keresztül az irányt Vargyasnak vettük, ahol megtekintettük Sütő
Béla fafaragó művészi házi kiállítását. Majd a Vargyas-patak völgyében
földúton elindultunk a sziklás-barlangos vidék felé. Mintegy 10 km-t
tekertünk-toltunk (a viszontagságokat most hagyjuk), s alkonyattájt
értünk egy szép, táborozásra alkalmas helyhez. E sorok írója rögtön
belevetette magát a patakba felfrissülni, és lám, milyen jól tette!
Később nem volt mód már erre, illetve volt, csak egészen másképp...
A kellemesnek ígérkező estében közvetlenül a patak mellett vertünk
tábort. A sátorverés haladtával egyidőben viharos gyorsasággal kezdtek
összeállni a zivatarfelhők is. Az égi jelet egy, a felettünk lévő
hegycsúcsba vágó jókora villámcsapás adta meg este 9 körül.
Pillanatokon belül ömleni kezdett az eső - szerencsére nagyjából
mindenki befejezte a sátrak felállítását. Becsülni sem tudjuk, mennyi
csapadék hullott le, amikor már azt gondoltuk, végre mindjárt eláll,
mindig újra- és újrakezdte. (Négy hullámban 40-50 mm-nyire taksáltuk
utólag.) Az ég szinte folyamatosan világos volt a temérdek
villámlástól, szerencsére mind távolabb ért földet. A szél sem volt
vészes, a völgy védett volt - legalábbis a széltől.
Este 11-re nagyjából lecsendesedett a vihar, béke kezdett honolni a
tájon. Felmértük a "veszteségeket", nem voltak vészesek, így a csapat
lassan nyugovóra térhetett. A mellettünk zubogó patak, mint várható
volt, egy kicsit megduzzadt, nézegettük, méregettük, vagy félméternyit
nőtt a víz szintje, de nem tűnt vészesnek. Jómagam még fentmaradtam
vagy egy órát - "emlékirataimat" írva, meg a patak miatt -, de
minthogy a vízszint állandó maradt, magam is sátorba bújtam.
(folyt. köv.)
(A biciklitúra képanyaga napról napra követhető a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhető linken.)
|
