Kedves Lista!
Nos, nézzük meg napjaink kényes kérdését egy teljesen
harmadik nézõpontból: Te kedves Olvasó, aki e vita-trend
akármelyik pólusán dagonyázol a kettõ közül, és esetleg az
a véleményed, hogy nem kellene piszkálnom ezt a témát, nos
gyakorold a bagólesõd türelmes zárva-tartását, hozzám
mindenben hasonlóan, aki ugyanezt tettem mindeddig. Igen,
fusson a csúcsra az a fránya stressz, hogy annak lecsengõ
fejezeteiben végre kerüljünk érdemi beszélõ viszonyba
mindazon fizikai folyamatokkal, amelyeknek csak
a "spontaneitását" is csak a legszerencsésebb megfigyelõk
kommentálhatták. Bármely térfélen vagy Kedves Olvasó,
bármely nézõpontból lengeted ezt a libikókát, örülj, hogy
nem azt mondom, hogy kuss, hanem csak finom és nõies hangon
figyelmeztettelek a bagólesõd adekvát
pozícionálására.......
Most pedig jöjjön az oldás........ Az idõs hölgyekkel
szoktuk szeretni egymás plátói jóbaráti társaságát. Ez egy
híres heppem, és ezt már nem tudnám, de nem is akarom
lerázni magamról, se kiszellõztetni az 'ars poeticá'-mból.
Nos, eljutott hozzám a híre, hogy két ilyen társaságbeli
kedvenc hölgyem, akiken keresztül más fontos embereket
ismertem meg, elkezdett politizálni. Végül a két aranyos
öregcsaj egyike a MIéP irányába akarta elvinni a másik
lelkesedését, de amaz meg nem hogy csöndben maradt volna,
ráadásul fejébe vette, hogy az SZDSZ oldalára téríti a
másik rajongását. Kibogozhatatlan, hogy melyik kezdte, és
melyik folytatta..... Hát, el tudjátok képzelni, hogy mi
lett a vége....... Úgysem tudjátok, hát elmondom: Nos,
hírét vettem a patáliának, és jószolgálati küldöttségre
vettem a figurát. Mindkettõt meglátogattam, és mind a
kettõt meghipnotizáltam. Csak annyit mondtam nekik, hogy
szerintem valójában a Lucó beszélgetett rajtuk keresztül
önmagával. Erre nem tudtak semmit sem mondani, és
kibékültek. Namármost, ha egy idõs hölgynek átadjuk a
helyünket a buszon, akkor az õ véleményüknek adjuk már át a
lelkünkben az ülõhelyet. Ma a két hölgy tartja a
barátságot, és noha aranyosan gyõzködik egymást egy-egy
politikai kérdésben, de nem vesznek rajta össze, és én
zavartalanul folytatom a rajtuk keresztül zajló ismeretség-
bõvítési szokásomat. Lehet, hogy ismeritek is õket, az
egyiket Györgyinek hívják, a másikat Évának.
Egy másik esetben valamelyest fiatalabb férfiak
szólalkoztak össze hasonló klisé szerint a társaságomban,
mire én azonmód lekaptam õket a tíz körmükrõl a következõ
aranyköpések jegyében: "A felmenõink egy balfácán
generációja baltázta el ezt a dolgot, nem mi, nem te vagy õ
vagy én...... Ott pukkadjanak meg azok a felmenõk, jobb is
hogy megdögöltek. De nekünk az a dolgunk, hogy
lecsillapítsuk ezt az örökséget, nem pedig hogy még nagyobb
marhák legyünk, mint a felmenõinknek az a vétkes
generációja, aki méltán döglött meg, mert ránk ezt a
szemetet hagyta......."
Szegény imént még veszekedõ felek nem is tudtak semmit sem
mondani...... Mit lehet erre mondani...."?" Csak azt, hogy
írd le Tamáskám, hogy ha szükséges, tudjunk puskázni, és
fel tudjuk olvasni!!!!
Az már kicsit kényesebb kérdés, hogy sok olyan ember él
közöttünk, akik az ilyen veszekedéseknek nyomán valónak
gondolja, hogy onnantól fogva lekókadtak az idõágai. Most
ne menjünk bele, hogy kinek van igaza, csak abba menjünk
bele, hogy kétségtelenül sok az olyan ember, aki így
gondolkodik, netán e klisé szerint hangoskodik is. Ha pedig
valakinek ötlete van erre a helyzetre, akkor nyilván nem
szabad lapítania vele. Van ötletem, hát közzé is teszem. Ha
az illetõ idõágai nem kuszálódtak össze, akkor ne legyen
általánoságban antiszemita, vagy ha mégis az, akkor vessen
magára. Ha viszont nem az, akkor meg ne mondják rá, hogy õ
általánosságban is antiszemita, mikor legfeljebb csak eset-
specifikusan és véletlenül igaz ez az állítás. Ha viszont
kétségtelen tény, hogy egy ilyen alkalommal drasztikusan
elõnytelen idõágra került, akkor bonyolultabb a helyzet.
Mindenesetre nem árt, ha az illetõ bosszankodása morálisan
megalapozott, hangsúlyozom, hogy ismét csak eset-
specifikusan.
Nos, képzelje el az a "sérült idõágas" nemzsidó illetõ,
hogy azon az idõágon van, amelyen akár egy ilyen konfliktus
nélkül, akár annak illúziója híján, de neki ott kellene
lennie. Ha ott lenne, akkor nyilván vagy nem lett volna az
a fránya konfliktus, vagy ha mégis csak megesett volna,
akkor nyilván mindkettejük számára megnyugtatóan
megoldódott volna. Tehát ha mégis rajta volna azon az
idõágon, amelyrõl* kéri a kompenzációt, akkor azon nem
volna egy dekagramm antiszemitizmus sem. (-*Ugyebár az "E"
esetet is kozmikus hiba-pontnak, és nem egyéni hiba-pontnak
javasoltam minõsíteni, és a két idõs hölggyel is végsõ
soron ugyanezen klisé szerint jártam el sikeresen.-) Tehát
a kompenzációt csakis egy abszolút konfliktus-mentes, tehát
antiszemitizmus-mentes selejt idõágról kérheti még egy
antiszemita is. Nagggggyon érdekes logikai bukfenc....!!!
Sokat töprengtem, hogy mi van akkor, ha elkezd az illetõ
delikvens "onnan" gazdaságilag likvid teleportátumokat
kapni, és megmarad, netán még erõre is kap az
antiszemitizmusa. Hát ez a nonszenszek nonszensze, a
csimborasszók csimborasszója. Ez maga lenne a kozmikus hiba-
pontok exponenciális csimborasszója. Azon is töprengtem,
hogy mi van akkor, ha lemond az antiszemitizmusról, de
késik a teleportációja..... Vissza-antiszemitásodik!?! Ez
is a nonszenszek nonszensze, a csimborasszók csimborasszója
volna. Vagy mi van akkor, ha abban az esetben sem szûnik
meg az antiszemitizmusa, ha megkapja a dédelgetett és
megérdemelt kárpótlást, vagy elkezdi azt megkapni, mire
örömében tisztességesen elbocsátja az antiszemitizmusát, de
az idõvel visszatérnek a "tünetei"!?! Vissza-teleportálódik
a nyeresége a régi veszteség-státuszba!?! Ezeken tépelõdve
végül eldöntöttem, hogy én magam egyszerûsítem le a
kérdést: Aki nem tudja átteleportálni ezen idõágainak az
értelemszerû hangulatát, az annak a kompenzációját se
akarja átteleportálni, tehát ama idõág abszolút
értelemszerû hangulata és a kompenzáció csak együtt
tudjanak akár oda, akár vissza "közlekedni". Mivel az én
másokért folytatott fohászaim tulajdonképpeni szerkezete
csak az én ügyem, így ezeket a fohászokat én így
foganatosítottam és így is dokumentálom. Ez nem mást
jelent, mint hogy én magam teszem a problémát a másokért
felajánlott fohászom pontos részleteinek kérdésévé, és
akinek nem tetszik, az fellebbezhet nálam az indítványom
bármely részlete ellen, de elõbb kösse föl a gatyáját.
Nem tudom figyelitek-e, ahogy a dühöm szeretetbe csap
át........
A Kedves Zsidó Olvasó nyugodjon bele, hogy nem marasztaltam
el az antiszemita testvéreimet a pre-teleportációs
antiszemitizmusáért, de a poszt-teleportációs
antiszemitizmust meg mire megdorgáltam volna, addigra nem
maradt semmi sem annak a hûlt helyén, csak egy rossz emlék,
hogy kerestünk egy okot a dühre, hogy mire azt a szeretetbe
fordítottuk, addigra legyen mit elfelejtenünk, mert lám
elteleportálódott, amirõl nem is tudtuk, hogy mi volt az,
csak akkor, amikor megint visszatévedt a tekintetünk a
mondat elejére: akkor tudtuk meg, hogy az antiszemitizmus
dühe csapott át a tele-kompenzáció kísérõ szeretetébe.
Az antiszemita testvérem pedig nyugodjon bele, hogy nem
teremtettem le érdemben a zsidó térfelet, mert hisz én
magam sem akarom feleslegesen veszélyeztetve látni a saját
teleportációs kompenzációmat. Akkor már inkább maradjanak
meg dorgálatlanul, és tekinthessenek be úgy szabadon a mi
kompenzációink részleteibe.
Az én idõág-leltáram ebbõl a szempontból minimum olyan
vicces, mint az iménti mondatok. Ugyanis valahányszor
zsidónak bizonyult, akivel való konfliktus miatt kellett
idõágat váltanom, mindig utána több pénzt kerestem egy
darabig. Így aztán szinte tudatosan szomjazom, hogy hol egy
zsidó, akivel összeveszhetnék végre.....
Nézzük meg hát ezt az állításomat az 1-es H-Kulcs mércéje
szerint: Nos, 1987-en leszereltem. Az elsõ civil
munkahelyem a Chemokomplex Külker. Vállalat volt. Cefetül
untam, hogy egyesek nagyon el akarnak számoltatni az
ambícióimmal. Arra, hogy õk talán zsidók lehettek, abból
következtetek, hogy a következõ munkahelyemen, a Dorottya
utcai Országos Piackutató Intézetben már jobban
kerestem..... Ott volt egy öreg szakival némi konfliktusom,
és a mai szememmel is azt mondom, hogy a dolgok többségében
nekem volt igazam. A következtetési sémám ma ugyanaz, mint
az iménti, mert ezt az idõágamat leselejtezve a Dombóvári
úti Magyar Mûszeripari Egyesülésnél még ennél is többet
kerestem. Szerintem az állításaim adminisztratív vonzatai
ma is visszakereshetõk az irattárak mélyérõl. Az infláció
persze nem dolgozott a javamra, de a Malévnél már
négyszeresét kerestem annak, mint a Mûszeripari
Egyesülésnél. Ott 6 évi munkaviszony megállapodottsága
nyomán egy SZDSZ-drukker fazont zseboroszlánnak neveztem,
mire a tiltakozások kereszttüzében nem hogy nem vontam
vissza, hanem kész voltam írásba is adni, hogy kutyából nem
lesz szalonna, és zseboroszlánból sem lesz vegetariánus
menü.... Közös megegyezéses megválás lett a sztori
végkifejlete. Kaptam is nettó 396 ezer Ft. végkielégítést,
míg a kollégáim bagóért néztek nap mint nap farkasszemet
Oszama bin Láden szellemiségével. Közben én házhoz rendelt
pizzákon tengõdve írogattam a tanulmánykáimat...... Utána
egy kis SZJA-visszaigénylés a napidíjaim adótöbbletébõl, és
héderezve húztam ki a londoni kiruccanásomig. Na, ott aztán
tálcán kínálta nekem a Sors a pofára esést...... Nos, ha
ugyebár a londoni kiruccanásomig bezárólag valakivel is
összevesztem, hát akkor megint megérte nekem, ha az
illetõre nem volt éppen jellemzõ a MIéP-re leadott voksok
dicsõsége..... De egy a lényeg: bennem egyetlen konfliktus
után sem maradt antiszemitizmus, és deklarálom, hogy a
letagadott antiszemitizmus csak a tõlünk való veszteség-
státuszú elteleportálódásokra jó. Az antiszemitizmusról
való lemondástól viszont csodákat várok, errõl nem mondok
le.
Én a kompenzációmat tehát arról a londoni selejt idõágamról
kérem, ha valakinek van szabad kapacitása, hogy viszonozza
az én õérte való fohászaimat, az ide irányítsa azt a
viszonzást.
HódolaTOM!
A következõ fejezetben a felmerülhetõ problémák elõzetes
hárításáról lesz szó.
|
